Hiba történt a modul működésében

2015. augusztus 6., csütörtök

J. D. Salinger: Zabhegyező

„- (…) Mindegy, elképzelek rengeteg kis krapekot. Egy nagy tábla zabban játszanak, meg minden. Ezer meg ezer kis krapek, és senki sincs a közelben, senki felnőtt, csak én. Én meg ott állnék egy mafla nagy szikla szélén, és az volna csak a dolgom, hogy ha a kis srácok közül egy bele akar szaladni, mármint úgy értem, ha például szaladgálnak, és nem tudják, merre mennek, akkor én ott teremnék, és megfognám a srácot. Nem is csinálnék semmit, csak ezt egész nap. Én lennék a srácfogó a zabban. Tudom, ez hülyeség, de ez az egyetlen, ami igazán szívesen lennék. Tudom, hogy hülyeség.
Phoebe soká nem szólt semmit. Aztán mikor végre megszólalt, csak ennyit mondott: - Apu megöl!


Ez a történet és annak bemutatása eltér mindentől, amit addig olvastam. Sajnos középiskolás koromban nem kereszteztük egymás útját, de még így, húszas éveim elején is élvezetes olvasmány volt, bár néhányszor nem tudtam átérezni a kis Caulfield aggodalmait.Holden Caulfield egy tizenhat éves amerikai tinédzser, akinek a történet során három napját követjük végig, egyes szám első személyben. Holden kibukik az intézetből félév közepén, hazamenni nem mer, ezért úgy dönt, a téli vakációt New York-ban tölti, egyedül. A fiatal srác két kézzel szórja a pénzt, szeszes italt fogyaszt, ahányszor csak alakalom adódik rá. Hotelban száll meg, bárokban tölti az éjszakát. A három nap alatt rengeteg kalandban van része, amelyekről a gondolatait is megosztja az olvasóval. Nem egyszer fordul elő, hogy egy-egy párbeszéd közben Holden esze valami teljesen máson jár, összevissza csaponganak a gondolatai. Olyanokon agyal például, hogy mi történik a kacsákkal télen, amikor befagy a tó vize. Bármennyire is érdekli ez a kérdés, az alig ötszáz szavas mű során nem kapunk választ erre a kérdésre. Caulfield csalódik az emberekben, menekül előlük, mindenhol hazugságokba ütközik. Holden-nek a szüleivel nem túl jó a kapcsolata, ezért is nem akar hazamenni, késlelteti a szülői fenyítéseket. Viszont tízéves húgával szoros kapcsolatot ápol, ő az egyetlen, aki valamennyire befolyásolja bátyja életét, ő az aki igazán megérti őt. A történetet egy ideggyógyintézet lakójakánt meséli el.  A világ elől elvonuló Holden számára a zabhegyezés bizonyul követendő példának, ez a pozítivum indokolja a világban maradását. A zabhegyezés a tisztaság megőrzését jelenti, de nemcsak önmaga, hanem gyermektársai számára is. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése