Film kontra könyv

Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója

Két napja fejeztem be a könyvet s arra gondoltam újranézem a filmet, lássuk, mennyire volt hű a papírra vetett szavakhoz. Hát, ismét csalódnom kellett. Az egy dolog, hogy a könyv jobb, az meg egy másik, hogy alig maradtak közös elemek. Először is a helyszín: New York. Az írott verzióban a főszereplő, Rebecca Bloomwood Londonban él. Megértem, hogy Hollywood szerint a „nagy alma” több vonzerővel bír, de talán kis túlzás ennyire más kultúrájú helyszínt választani. Nézzük a szereplőket. A könyvben Becky főbérlője Suze, akit a gazdag szülei tartanak el. Ezzel szemben a filmben szakadt kabátban jelent meg. A könyv továbbá többször is említi, hogy a két lány együtt vásárol, amire a filmben az esküvői ruhanézegetésen kívül nem kerül sor. A könyvben Suze nem tudja pontosan mekkora anyagi kalamajkába keverte magát Becky. A film legelején viszont már mindent tud, sőt, segít neki a behajtó elől menekülni. Tarquin a könyv szerint Suze unokatestvére, míg a filmben a jövendőbeli férj. Így a Rebecca-Tarquin randevú persze kimaradt. Luke a könyvben sikeres vállalkozó, míg a filmben az ezt megelőző történteket láthatjuk, elhagyja munkahelyét s belevág a saját cég indításába. A könyv szerint barátnője van, a filmben viszont szingli. Annyi minden különbözik, hogy szinte fel sem lehet sorolni. Ahogyan Rebecca megkapja a pénzügyis munkát, jelentkezés az Alette magazinhoz, sajtókonferencia Miamiban. Mintha nem is eme könyv alapján készült volna a forgatókönyv annyira átírták. Én megértem, hogy a nézők kedvében kell járni, de azért a neveknél meg a sálnál többet is átvehettek volna a könyvből. Amerikaivá tették az egészet. (A zöld sálas lány álnév alatt jelentet meg pénzügyi tanácsokat tartalmazó cikkeket Becky az új munkahelyén, ez a sál az, ami révén megismerkedik majdani főnökével, aki kisegíti őt pár dollárral, mivel neki nem telik rá, de mindennél jobban meg akarja vásárolni, hisz abban, hogy majd a sál segít jól szerepelni az állásinterjún). Azért a fő vonalat mindkét esetben jól ábrázolják, adott egy huszonéves lány, aki nyakig ül az adósságban, képtelen visszavenni a vásárlási mániájából. Meglátja a friss ruhadarabokat a kirakatok próbabábáin és érez valamiféle késztetést, muszáj vásárolnia. Nyomon követhetjük a boltkóros, vásárlásmániás lány nehéz és rögös útját, amint kimászik az adósságból s közben a szerelem is rátalál – ahogy ez persze várható egy ilyen romantikus-vígjátéktól ill. tiniregénytől. Ebben az esetben érdemes a könyvet is elolvasni meg a filmet is megnézni, hiszen majdhogynem két különböző történet tárul elénk. Ha egy tízes skálán kellene értékelni a film-könyv hűséget 2-öt adnék neki.