Az 1948-ban írott regény egy, az író által
elképzelt jövő képét vetíti az olvasó szemei elé. A főszereplő, Winston Smith a
Belső Párt tagja, Londonban él, Óceánia fővárosában, ami éppen háborúban áll
Kelet-Ázsiával és szövetséges Eurázsiával. Bár ez az állapot soha nem tart túl
sokáig, a regény során is megcserélődik a felállás és Winston is
visszaemlékszik pár ilyen esetben. Ebben az utópikus világban mindenkit
figyelnek. Teleképeket helyeztek nemcsak az emberek otthonába, hanem a
munkahelyükre, az étkezőbe, ahol ebédelnek, de még a mosdókba is. A telekép
állandóan sugároz valami adást, általában a Nagy Testvért dicsőíti, emellett
viszont a képernyőn keresztül látják a néző minden mozdulatát. Aki egyetlen
arra utaló mozdulatot is ejt, ami a Párt felfogása ellen van, azt elviszik, és
életének minden nyomát kitörlik, mintha soha nem is létezett volna. Winston
munkája is ehhez hasonlatos, ő a Times lapszámainak cikkeit javítja ki a
történések alakulása alapján. Például, ha tavasszal azt jósolták meg, hogy bő
lesz a búzatermés, és ez ősszel nem így lett, akkor Winston visszakapja a Times
azon számát, amelyben a helytelen kijelentés megtörtént és kijavítja. A
történelmet minden nap átírják, alakítják a jelen eseményei alapján. Azt a pár
könyvet, amelyet szabad az embereknek olvasni, számtalanszor visszaszedik és
átírják. Nagy Testvér figyelő tekintete kísér mindent és mindenkit, mivel
hatalmas plakátjaival tele van a város és még az épületek belseje is. Egy
napon, amikor a kötelező Két Perc Gyűlöleten vesz részt, Winston elkapja a
Belső Párt egyik vezetőjének pillantását, O’Brien, akiről azt hiszi, hogy
szövetséges és egy sötét hajú lányét, akiről viszont azt hiszi, hogy kémkedik
utána és tönkre akarja őt tenni. Winston naplót kezd írni 1984 április 4-én,
írásait O’Brien-nek címezi és ügyel, nehogy a teleképből meglássák, mit művel.
Amikor gondalatainak utat enged, azt veszi észre, hogy a LE A NAGY TESTVÉRREL!
felkiáltásokkal írja tele a papírt. Tisztában van vele, hogy ha ezt valaki
meglátja, azonnal elviszik, talán börtönbe kerül, de az is lehet, hogy azonnal
kivégzik gondolatbűn elkövetésével. Néhány nappal később Julia, a sötét hajú
lány kapcsolatba lép vele. Mint kiderül, a lány vonzódik a férfihoz, ezért
követte éjszaka, amikor az egy régiségkereskedésbe látogatott (ami tilos).
Román alakul ki kettejük között. Mindig vigyázniuk kell hol és mikor
találkoznak, mert amúgy tiltott az emberek közötti kapcsolat kialakulása az
elvtársi kapcsolaton kívül. Winston feleségével a megadott időközönként hált együtt
a mivel pár év alatt nem sikerült gyermeket nemzeniük, ami minden házastársi
kapcsolat egyetlen célja a Párt szerint, elváltak. Most, ezzel a fiatal,
lázadó, ámde mégis a Párt elvárásainak megfelelően tevékenykedő lánnyal végre
megtapasztalhatja a testi szerelmet. Kapcsolatuk nem tart sokáig, egyik
alkalommal, amikor a régiségbolt emeletén töltik együtt szabadidejüket a
zsúfolt Gyűlölet Hete után, rájuk törik az ajtót és elviszik őket. Mindketten
tisztában vannak azzal, hogy vallaniuk kell. Winstont hosszú hónapokig tartják
a Szeretet Minisztériumában fogva, éheztetik s minden elképzelhető módon
kínozzák. Bevall mindent, amit akarnak, olyant is, amit el sem követett. Amikor
sikerült őt megtörni, következik az átnevelés fázisa. Megjelenik O’Brien és elektrosokk
alkalmazásával kényszeríti a már felépülőben levő Winston-t, hogy
megváltoztassa gondolkodását. Ha a Párt azt mondja, hogy kettő meg kettő
egyenlő öttel, az úgy is van. Winston nehezen alkalmazkodik, hiszen mindig is
okos volt, átlátott a Párt mesterkedésein, tudta, hogy az orruknál fogva
vezetik az embereket és őszintén kételkedett a nagy becsben tartott Nagy
Testvér létezésében. Az utolsó részben a kissé megöregedett, megtört, de
tiszteletben tartott Winstont láthatjuk, aki immár szereti Nagy Testvért.
Julia-val találkoztak még egyszer, tömegben, nehogy bárki észrevegye őket. A
lány példamutató életét él, a Párt szerint persze. Hamar bevallott mindent és
viszonylag könnyen megúszta a dolgokat. Két ember, aki pár hónap alatt teljes
átalakuláson ment át mentálisan, már elmúltak egymás iránti érzéseik. Győzött
hát a Párt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése