Hiba történt a modul működésében

2015. március 2., hétfő

Valentin-nap?

A Bálint-napi szokások eredetét sokan azzal magyarázzák, hogy Szent Bálint, Terni (Interamna) püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Egy történet szerint ugyanis - mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték - Bálint a hite erejével börtönőre vak leányának visszaadta a látását, majd február 14-ei kivégzése előtt búcsúüzenetet küldött a lánynak, „A te Bálintod(tól)” aláírással. Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata a Wikipedia szerint. A history.com a Valentin-nap egyik legendáját a Kr. u. 3. századra vezeti vissza. Eszerint Valentin (Bálint) pap volt II. Claudius császár idején. A császár ekkoriban határozott úgy, hogy a nőtlen férfiak jobb harcosok, mint a családosak, ezért a fiatalabbak számára egyszerűen megtiltotta a házasságkötést. Bálint azonban igazságtalannak gondolta ezt, és II. Claudius akarata ellenére, titokban továbbra is összeadta a fiatal párokat. Amikor rájött, hogy mit tesz, a császár halálra ítélte őt. Más történetek szerint viszont Valentin segített a keresztényeket kiszöktetni a rómaiak börtöneiből, ahol a foglyokat rendszeresen verték és kínozták. Bárhogy is történt mindez, a history.com szerint Bálint alakja egy szimpatikus, hősies és legfőképpen: romantikus figurát sejtet. Ezért lehetett Valentin a középkori Angliában és Franciaországban rendkívül népszerű szent. Angliából a kultusz aztán átterjedt Amerikába, és igazi kultusza illetve népszerűsége végül itt teljesedett ki.

Az amerikai elterjedésének köszönhetően mára már egy giccses ünneppé vált, amikor a párban élők, leginkább a fiatal korosztály, megajándékozzák egymást. Sokan nagy ügyet csinálnak ebből a napból, egész napos programmal kötve le társaikat, idétlen, haszontalan plüssökre és hizlaló pralinékra, drága virágokra költve pénzüket. Erre a napra való tekintettel az üzletek az ilyen vásárlóknak szánt termékekkel töltik meg polcaikat, amelyeknek másnapra már semmi jelentősége nem lesz. Ahogy az ajándékba kapott, egy-két napon belül elszáradó virágoknak sem. Ilyenkor jól járnak a virágárusok, hiszen könnyedén megszabadulhatnak portékáiktól, főleg, ha kis szíveket aggatnak a különböző virágokra. Ezen a napon megnő a csokoládé-eladás is. Másnap viszont az egyedülálló személyek járnak jól, hiszen akciós áron juthatnak hozzá egy-egy, előző napról megmaradt termékhez. Valami felfoghatatlan ok miatt elterjedt ez az ajándékozós, romantikázó szokás, ami nem egyéb, mint képmutatás. Ha két ember szereti egymást, azt az év minden napján teszi, anélkül, hogy bármit is elvárna cserébe. Mit ér az, ha egyetlen napon kedvesek vagyunk a másikkal, megbocsátjuk bűneit és elnézzük hibáit, ha másnap minden visszatér a régi kerékvágásba? Egy kapcsolat nem a külsőségekről szól, ezt minden olyan pár tudja, aki őszintén szereti egymást, és nem azért van a másikkal, hogy legyen valakivel, mert hát szinglinek lenni ciki. A szeretet, a szerelem minden giccses ajándéknál többet ér. Ez nem olyasmi, amit időzíteni lehet egyetlen napra. Nem tudunk egy napig jobban szeretni valakit, csak azért, mert meglepett minket valamivel, legyen az tárgyi ajándék vagy élmény. Minden nap hálásnak kellene legyünk a jobbik felünkért, azért, hogy velünk van minden rigolyánk ellenére szeret és kitart mellettünk, történjék bármi. Minden nap meglephetjük egymást, azzal, hogy jobban és jobban szeretjük a másikat. Nincs szükség erre egy mások által divatba hozott szokásra. Sajnos ma már annyira elterjedt a kereskedelem miatt, már egy hónappal előtte elkezdik árusítani specializálódott cikkeiket, hogy lehetetlen nem észrevenni, mire készül a világ. Ám ettől még nem kötelező megtartani, amit valakik előírtak. Az idősebbek legtöbbje még a mai napig se tudja mi az a Valentin-nap, vagy mikorra esik. Ők Bálint-napját ismerik, de régebben azon a napon se voltak a maihoz hasonló szokások. Akkoriban nem volt ennyire materialista a világ, a nők jobban örültek egy csokor mezei virágnak, amit a párjuk szívből adott nekik, mint ma egy karkötőnek vagy csokoládénak. Minden nap szeressük úgy a párunkat, mintha mindig Valentin-nap lenne s néha lepjük is meg, amikor a legkevésbé várja, de ne azért, mert ezt elvárná tőlünk a társadalom, hanem azért, mert mi úgy érezzük, megérdemli az odafigyelést. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése