Hiba történt a modul működésében

2015. január 26., hétfő

Új év, régi fogadalmak

Év végén mindannyian megálltunk egy pillanatra és visszapörgettük gondolatban a legfontosabb eseményeket, amelyek hatással voltak ránk. Eldöntöttük, mit szeretnénk megismételni, folytatni, elkezdeni és mi az, amit abba szeretnénk hagyni, elkerülni. Fogadalmakat teszünk magunknak, amiket a legtöbb esetben pár héten belül teljesen elfelejtünk s csak az év végén jut eszünkbe, hogy nem tettük meg. A leginkább elterjedt fogadalmak: nyárra lefogyunk, többet olvasunk, többet alszunk, új hobbit keresünk magunknak, aminek szabadidőnkben hódolhatunk, sokat spórolunk, egészségesebben étkezünk stb. Ahány ház, annyi szokás alapon ez is személyenként változik, mindenki maga határozza meg, milyen célokat tűz ki maga elé és azokat hogyan szeretné megvalósítani az új évben. Mindig hatalmas elvárásokat támasztunk az új évvel szemben, amelyek a feledés homályába merülnek, ahogy a tél lassan tavasszá válik. Valamiért ez az az időszak, amikor magunkba nézünk, értékelünk, és változtatni akarunk. Úgy tekintünk rá, mint egy üres lapra, amit teleírhatunk a tizenkét hónap alatt. Ráírjuk megvalósításainkat, boldog pillanatainkat, sikereinket, bántunkat, kudarcainkat, mindenféle élményeinket, amelyeket meghatározónak gondolunk. Január elején jogosan érezzük úgy magunkat, mint a diák a vizsgán, előtte az üres lap és nem tudja, hogyan kezdje el leírni tudását. Félünk az üres laptól. Időbe telik, amire megbátrodunk, remegő kezünkbe vesszük a tollat és először bizonytalanul elkezdünk írni rá. Az első egy-két mondat után viszont, mint a diák, akinek eszébe jut, mit tanult azelőtt este, meglendül a toll és meg sem állunk, míg tele nem írtuk a lapot. Megtöltjük vidám, szomorú és nehéz pillanatunkkal, feljegyezzük, amikor valaki meglep kedvességével, vagy csalódunk valakiben, amikor valaki váratlanul mosolyt csal az arcunkra, amikor végre találkozunk régen nem látott ismerősünkkel, amikor végre elmegyünk nyaralni, amikor leérettségizünk, vagy államvizsgázunk, amikor kiállunk önmagunkért, állást váltunk. Ha fogadalmat teszünk, az év végére látni szeretnénk azt a képzeletbeli lapunkon, hogy megvalósítottuk.

De miért teszünk fogadalmakat, ha nem tartjuk be őket? A válasz egyszerű: változni akarunk. Tudjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek, és jobbá akarunk válni, meg akarunk felelni magunknak és másoknak. Amikor viszont éveken keresztül nem tudjuk megvalósítani elképzeléseinket, hajlamosak vagyunk lemondani kisebb-nagyobb álmainkról, mondván, lehetetlen megvalósítani őket. Nem mindegy, hogy milyen fogadalmat teszünk, hiszen hiába akarunk egy év alatt húsz-harminc kilótól megszabadulni, két lépcsőfokot lépni fel a céges ranglétrán vagy beutazni a világot. Olyan célokat kell kitűznünk magunk elé, amiket meg tudunk valósítani. Ha apró lépésekre bontjuk le az ijesztőnek tűnő álmainkat, és minden nap megtesszük a kitűzött lépést, lassan valósággá válhat mindaz, amiről addig csak ábrándoztunk. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése