Hiba történt a modul működésében

2015. január 26., hétfő

Államelnököt választunk

Vasárnap a megszokottól eltérően mozgalmas volt a nap. A Halottak napja utáni csendes békét az urnákhoz vonulók serege törte meg. Szavaztunk. Kovászna megye most is kitűnt a többi megye közül, mivel szégyenteljesen alacsony volt a szavazók aránya. Bevallom, nekem is volt egy gyenge pillanatom, amikor az átdolgozott nap után úgy éreztem, erre nekem már nincs erőm és kihagyom a szavazást. De nem tettem. Este fél kilenckor, hazafele tartva tettem egy kitérőt a kultúrotthonba és leadtam voksomat. Mindegy, kire szavaztam, az a fontos, hogy jelen voltam. Mindenki más-más okból megy vagy nem az urnákhoz. Vannak, akik nem szeretnének egy bizonyos személyt a parlamenti „trónon” látni, mások viszont a nekik szimpatikus jelöltet támogatják. Hiszem, hogy otthon ülve s panaszkodva nem tudunk változtatni sorsunkon. Ha mi nem fogjuk kezünkbe a pecsétet, megteszik helyettünk mások. Aztán újabb öt évig panaszkodhatunk az aktuális vezetésre. Mert mindig így teszünk. Már elegünk van az üres ígérgetésekből, már senkinek nem tudunk hinni. Mindenki megpróbál olyat ígérni, amiért megdobban a választópolgár szíve, mégis tudjuk, amint a jelölt eléri céljait, megfeledkezik ígéreteiről. Talán túlságosan is naiv vagyok, de mindig elhiszem, hogy egy új vezető, új módszerekkel tud változtatni. Ezért fogok elmenni a következő alkalommal is leadni voksomat.

November másodikán tizennégy jelölt közül választhattunk. Először volt két magyar név a listán. Háromszéken a szavazatra jogosult polgárok 43,19 százaléka, vagyis 79 469-en járultak az urnák elé. Az érvényes voksok több mint felét (38 773 szavazatot), azaz 50, 41 százalékát Kelemen Hunor kapta, Szilágyi Zsoltra 7619-en szavaztak (9,58 százalék) – írja a Székely Hírmondó. Persze már tudtuk az előző felmérések alapján, ki az a két jelölt, aki a legesélyesebb a második fordulóra. Ezek a feltételezések be is bizonyosodtak. November 16-án már csak két név fog szerepelni a szavazólapon. Addigra el kell döntenünk, kit akarunk államfőnek az elkövetkezendő öt (esetleg tíz) évben. Hallatnunk kell hangunkat. Nem engedhetjük meg senkinek sem, hogy befolyásolja döntésünket. Az urnák elé kell járulnunk, kezünkbe kell vennünk a pecsétet. Aki otthon marad, az érdektelenségéről tesz számot. Hiába gondolják sokan, hogy a távolmaradásukkal tiltakozhatnak a vezetők ellen, mert ez nem így működik. Azok döntenek, akik jelen vannak a megfelelő napon. Ne adjuk meg másoknak az örömet, hogy helyettünk hozzák meg a döntést. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése