Nyár van.
Vakáció. Szerencsésebb esetben süt a nap, nagy a hőség. Máskor viszont napokon
keresztül esik az eső. Mit tesz ilyenkor a házba beszorult ember? Hát amit
amúgy is, csak esténként, filmet néz vagy sorozatot. Órákon keresztül bámulja a
képernyőt. De miért is nézünk filmeket, sorozatot, extrém esetben
valóság-showkat?
Vannak, akik egy
fárasztó, átdolgozott nap után így vezetik le a feszültséget. Mások pedig
menekülnek valamilyen valóság elől, ami túl szomorú, vagy egyhangú, ezért
könnyebbé teszik az elviselést egy komédiával, vagy drámával, akár horrorral.
Mindegy. A lényeg csak annyi, hogy amíg a képernyőt bámulják másfél-két órán
keresztül, addig se kell szembenézni a valósággal. A sorozatok nézése is jó
gyógyír ilyesfajta problémákra. A néző beleélheti magát a karakter helyzetébe,
gondolkodik, hogyan oldhatná meg a semmiből hírtelen felmerülő problémákat, a
napi váratlan fordulatok meglepik, odatapasztják a nézőt a képernyőhöz.
Függőséget okoznak. Mert tudnunk kell, mi fog történni a következő részben. Egy
rész megnézése után nem állhatunk le, hisz csak 20-40 percig tart. S biza
megtörténik, hogy órákat, de akár éjjeleket töltünk a képernyő előtt,
elszigetelve magunkat az emberektől és az alvástól. Amikor idegesek vagyunk,
unatkozunk, szomorkodunk, honvágyunk van, hiányzik valaki, vagy épp képtelenek
vagyunk meghozni egy fontos döntést, mi sem egyszerűbb, mint leülni a televízió
vagy számítógép elé, elindítani egy részt a kedvenc sorozatból, vagy keresni
egy jónak ígérkező filmet. Sokan előbb megnézik hány pontot adtak rá az
értékelők s aszerint döntenek. A baj csak az, hogy a film lejár, mi meg
visszatoppanunk a valóságba, ami egyáltalán nem hasonlít egyik filmhez sem. Itt
is fontos a mértéktartás, mint az életben általában. Nem szabad túlzásokba
esni. Napi egy rész, egy film belefér. De ennél nem több. Mert megtörténhet,
hogy miközben a karakterek életét éljük, eltávolodunk a barátainktól, a saját
életünktől.
Volt olyan
időszak az életemben, amikor mindent megtettem, hogy ne kelljen gondolkodnom,
filmet, sorozatot néztem, olvastam, a neten szörföltem. Bármit, csak a szobából
ne kelljen kimenni, az élettel ne kelljen szembenézni. S amikor valamiért mégis
muszáj volt elszakadnom a képernyőtől vagy a könyvtől, alig vártam, hogy
visszakerüljek, kényelmetlenül éreztem magam az emberek közt. De sajnos rá
kellett jönnöm, hogy azok a problémák, amelyekkel nem akartam szembenézni,
megvártak. Bármennyire is tagadtam a létezésüket. Az esős napokon azzal
nyugtattam magam, hogy úgysincs mi egyebet csinálni. Pedig lett volna. Ilyen
esetekben ne féljünk a barátainkhoz fordulni. Ha nem is tudnak segíteni, de
legalább meghallgatnak s azzal is könnyebb lesz nekünk.
Mit akarok ezzel
az egésszel mondani? Azt, hogy egyáltalán nem vagyok a filmek, a fikció ellen.
Igenis vannak esetek, amikor helytálló megnézni egy filmet. De figyeljünk oda a
mértéktartásra. Sőt, ha összehívunk pár ismerőst, vagy moziba megyünk, biztos
jobban telik majd, hisz ki lehet beszélni a történteket. Csak ne essünk át a ló
túloldalára…
Bardocz Andrea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése