Hiba történt a modul működésében

2014. június 2., hétfő

Alternatív képszínház

Népes közönség volt kíváncsi az Alterego amatőr színjátszó csoport múlt pénteki, november 29.-ei Lámpaoltás című előadására a városi Művelődési Ház nagytermében.
A csoport idén májusban alakult, 13 önkéntes tagot számlálnak – Bardocz Éva, Bocz Hunor-Chris, Buda Klaudia, Cristian Blanka, Farkas Boglárka, Márton Emília, Mihók M. Anita, Soós Ildikó, Szász Apolka, Szász Boglárka, Szőcs Lilla, Szőcs Tamás, Bogyor Attila (hang- és fénytechnika) – és sok jóbarátot, akik szellemileg és anyagilag egyaránt támogatják őket munkájukban. A Lámpaoltás című darabot az alternatív képszínház műfajába sorolták be. Az előadás, amely a fogyatékkal élők életére, annak nehézségeire és örömeire próbálta felhívni a figyelmet, a Laura Ház tízéves évfordulójára készült, akkor nem sikerült színpadra állni vele, most pótolták. „Számunkra az «alternatív képszínház» fogalma magában hordozza a zenét, a táncot, a dramaturgiát, a hagyományos színjátszást, az emberi érzelmek és érzések közvetítését, amelyek szín-kavalkádként elevenednek meg, ezáltal a nézőt egy nem megszokott, alternatív élményben részesítve” – vallják.
A darab egyes jelenetei megdöbbentették a nézőket, akik lélegzetvisszafojtva, tágra nyílt szemekkel várták a folytatást. A darab vége boldog és tanulságos volt mindenki számára, végül győzedelmeskedett a jó a gonosz fölött mindannyiunk megnyugvására.
Soós Tünde, Marosvásárhelyen végzett színésznő így értékeli a látottakat: „Egy olyan varázslat volt ez, ami rávilágított mindennapjaink szomorú valóságára is, arra, hogy rohanásaink közepette mennyire nem figyelünk egymásra, hogy vannak fogyatékkal élő emberek is. Ezután bizonyára nyitottabb szemmel fogok járni és lehet, hogy néha érdemes lenne kicsit megállnom. Azt gondolom, hogy van erőm választani a jó és a rossz között és nem  csak egy bábu vagyok. Nem utolsó sorban örült a lelkem a dícséretes számban megjelent közönségnek, hiszen előadás csakis akkor születhet, ha van aki játszik és van aki mindezt végignézi. Jó látni, hogy az Erdővídékiek nyitottak és van igényük az újra. Az ALTEREGO csapatát pedig bíztatom, hogy higyjenek és folyatssák, mert műkődik”.

Az előadásra belépődíj nem volt meghatározva, mindenki érzése és lehetőségei szerint adományozott. 

Ballag már a véndiák

Búcsúznak a nyolcadikosok, tizenkettedikesek, egyetemisták, mesterisek. Búcsút mondanak az iskolának, példamutató tanároknak, osztálytársaknak, barátoknak. Május a ballagások hónapja. Fontos lépés ez a végzősök életében, hiszen talán most dől el, hogy milyen szakmát választanak, milyen úton indulnak el álmaik megvalósítása felé.
Emlékezzünk vissza, milyen érzéssel töltött el az utolsó csengőszó! Félelem, izgatottság, boldogság, szorongás, szomorúság egyszerre áradt szét szíveinkben. Féltünk, szorongtunk az előttünk álló megmérettetéstől (érettségi, felvételi, államvizsga), életünket befolyásoló döntésektől, mégis izgatottan vártuk a fejleményeket. Boldogak voltunk, mert igazi barátokra tettünk szert, nagyszerű tanerőket ismertünk és szerettünk meg, sikeresen zártuk tanulmányainkat, közben szomorúan vettük tudomásul, hogy barátaink, akikkel eddig minden nap találkoztunk, más utakon indulnak tovább.
Tavaly sokat dolgoztunk, hogy összehozzuk a tökéletes ballagást. Nem sikerült. De ez nem számított. Az együtt töltött pillanatok értékesek voltak, amelyek örök emlékké alakultak. A tógák, estélyi ruhák, öltönyök ünnepélyessé tették a hangulatot, ám hamar rájöttünk, mire ez a pompa. Távozni kell. Bár még sokan maradtunk volna, mert kötődtünk a helyhez, emberekhez, emlékekhez, de tovább kellett lépni, mert ez az élet rendje. Mint amikor a repülni tanuló madárkát anyukája kilöki a fészekből és hiszi, hogy szárnyakat bont, nem zuhan a mélybe, így hittek bennünk tanáraink és mi nem akartunk csalódást okozni nekik.

Új élet vár rátok, ballagók! Tiétek lehet a világ, ha akarjátok. Álmodjatok nagyot, amitől ti is megijedtek, és valósítsátok meg. Sok sikert az Élethez!

Kilencedszer adták át az Erdővidék Kultúrájáért díjat

A baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület az Erdővidék Kultúrájáért Díjat idén Kubánda Gizella nyugalmazott tanítónőnek, művelődésszervezőnek ítélte oda a kuratórium döntése alapján. A díjátadó ünnepségnek a bölöni kultúrotthon biztosított helyszínt csütörtökön, november 21.-én este.
Berszán István helybéli református lelkész, az est házigazdája, köszöntő beszédében elmondta, a kultúra továbbörökítésében nagy szerepük van a pedagógusoknak. „Hosszú évtizedeken keresztül volt Középajtán egy olyan pedagógusi szövetség, mely feladatának érezte, hogy újra és újra megszerezze az elődök kultúráját, és azt tovább tudja adni. E pedagógusi közösség tagjai közül ma özv. Nagy Lóránt Gézáné, Kubánda Gizella nyugalmazott tanítónőt köszönthetjük, ünnepelhetjük és köszönjük mindazt, amit annyi évtizeden keresztül tett a közösségért” – mondotta.
Demeter László a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnöke a díjátadó ünnepséget a Közművelődési napok fénypontjaként emlegette. Mint mondotta, „a díjat 2005-ben hozta létre az egyesület, mert úgy gondoljuk az ember igenis lehet próféta a saját hazájában”. Azóta nyolc alkalommal adták át, ami igazolja feltételezésüket, vannak közösségformáló személyek Erdővdéken, akik fáradságos munkájukkal, de fáradtságot nem ismerve szolgálták a közösséget, a közösség kulturális életét. Demeter felsorolta azokat, akik eddig részesültek a díjban: 2005-ben Bodosi Dániel baróti képzőművész, 2006-ban a vargyasi Sütő család, 2007-ben, Varga Béla baróti fényképész, fotóművész, 2008-ban Kájoni Consort régizene-együttes, 2009-ben Dr. Egyed Ákos professzor, akadémikus, történész, Bodos szülöttje, 2010-ben Kászoni Zoltán baróti halbiológus, 2011-ben Kósa Bálint olaszteleki metszőművész, 2012-ben Deák Vilma baróti könyvtáros. „Mindannyian a közösség épülésére voltak munkásságukkal. Ha őseink legalább 800 éven keresztül ki tudtak tartani Erdővidéken, akkor mi s leszármazottaink is ki kell tudjunk tartani újabb 800 éven keresztül. Ehhez szükség van olyan emberekre, mint akiket felsoroltam, olyan emberekre, mint Kubánda Gizella”. Bihari Edőmér Nagyajta polgármestere szerint „Kubánda Gizella nem hiába kapta a kitüntetést, mivel annak idején mindenek fölé helyezte az iskolát, őseink kultúráját sikerült úgy átadni ennek a generációnak, hogy azt a mai napig tovább tudják vinni. Ezt köszönöm szépen” – mondta.
Bereczki László nyugalmazott református lelkipásztor a majdnem hatvan éve az udvarhelyi tanítóképzőben megismert Kubánda Gizelláról beszélt, hogyan figyelt fel az eszes lányra, hogyan lettek barátok s vettek részt egymás életének boldog és nehéz pillanataiban. Az estet énekeikkel ékesítették a Rozmaring kórus tagjai. Ezután Tatár Zsuzsanna, nyugalmazott magyar szakos tanárnő elszavalta Reményik Sándor Akarom című költeményét. A középajtai Népi Együttesről – melynek szervezésében oroszlánrészt vállalt a méltatott tanítónő néhai kollégáival – szóló film levetítése után a laudációt Barabás Mihály nyugalmazott tanár olvasta fel.

A díjat Demeter László, a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnöke és Demeter Zoltán az egyesület titkára adták át. Könnyek közt mondott köszöntet özv. Nagy Lóránt Gézáné, Kubánda Gizella, „Köszönet érte az örömszerzőknek, köszönöm ezt az igen szép, rangos elismerést”.

Bemutatkozott az ETV

Az erdélyi magyar nézőket szolgálják

Az eheti Tortoma Önképzőkör meghívottjai az Erdélyi Magyar Televízió munkatársai voltak: Szepessy Előd ügyvezető igazgató, Máthé Kincső műsorvezető, Róth-Balázsi Hunor szerkesztő, műsorvezető. Demeter Zoltán az est házigazdája elmesélte honnan ered a közönségtalálkozó ötlete. „Ezelőtt jó négy hónappal indult Hunornak a műsora Irány Erdély címmel, fölfedeztem a világhálón és írtam egy levelet, Erdővidékről akár kétrészes adást is lehetne forgatni, nagy szeretettel meghívjuk őket. A harmadik műsor már Erdővidékről szólt”-mondta. Akkor hívta meg őket, eredetileg az akkor készített kisfilmet bemutatni, később kibővítették az ötletet.
„Nagyon szívesen jöttünk, nagy lelkesedéssel, az Erdélyi Tv a mi munkánk, az életünk nagy része és erről szívesen mesélünk”-kezdte bemutatkozását Szepessy. „Nagyon fontos, hogy visszajelzést kapjunk, lássuk Önök hogyan látják a mi munkánkat, hogyan látják a mi műsorainkat, mivel vannak megelégedve, mi az, ami kevésbé tetszik”. Levetítésre került egy kisfilm, mely az ETV-ről szól, képekkel, illusztrációkkal mutatva honnan indultak és merre szeretnének fejlődni. A csatorna célja beszámolni nap, mint nap a romániai magyarságot érintő változásokról. Tavaly bővítették tudósitói hálózatukat, így Marosvásárhely mellett híreket közvetítenek Kolozsvárról, Nagyváradról, Aradról, Sepsiszentgyörgyről, továbbá Szatmár megyéből és Csíkszékről, illetve Bukarestből is. Ugyancsak tavaly sikerült elérniük, hogy bekerüljenek azon csatornák közé, amelyeket kötelesek továbbjátszani a szolgáltatók, így több, mint 600 000 erdélyi magyar nézheti az adásokat. A bemutatkozó videó után elsőként nézhette meg a baróti közönség a csatorna himnuszához készített videóklipet.
Máthé Kincső, egy éve a Kultúrcsepp című műsor szerkesztője, vargyasi számazású. „A kultúra tág fogalom, kavarog benne a múlt, jelen és a jövő, mindent lefed, éppen ezért szeretem. Bármi, ami a kultúrához, hagyományőrzéshez kapcsolódik, foglalkoztat, szívesen foglalkozok vele”- mondta. Sajnálatát fejezte ki, amiért nem tudnak minden eseményt adásba tenni, mivel kevés a heti egy alkalommal 23 percig tartó műsor. Viszont örül is annak, hogy Erdély szerte ennyi sok esemény van kulturális szinten. Szíve csücske a színház, dolgozik az állami színházban is, de erős szál fűzi az irodalomhoz és a zenéhez is.
Róth-Balázsi Hunor egyedi történetnek tartja azt, ahogyan bekerült az ETV stábjába. Három éve végzett a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, miután rádióknál, televízióknál kopogtatott állásért. Az ETV két hónapos gyakornokságot ajánlott fel neki. Ezután ő készítette a Szüreti vigadalom című műsort, mely két év után kiterjedt, kiléptek a szüret köréből s egy egész Erdélyt bemutató műsorrá nőtte ki magát, Irány Erdély címmel. Levetítésre került az Erdővidéken filmezett rész is. Az est végén a közönség kérdéseire válaszoltak a meghívottak és kilenc ajándékcsomagokat sorsoltak ki köztük.
Az Erdélyi Magyar Televízió (ETV) az egyetlen országos magyar nyelvű televízió Romániában, amely 2008. július 1-jén lépett ki az éterbe, kísérleti adást sugározva, adásuk leginkább Marosvásárhely és környékén volt fogható. Két évvel később, 2010. május 17-től országszerte sugározzák adásukat.


Helló, helló, így egyszerűbb nekünk

Sokáig úgy gondoltam menőnek számít az, aki angol szavakkal tűzdeli mondanivalóját. Lássuk be, első hallásra magával ragad a kiejtés, a különleges, idegen hangzás. Hányszor mondunk „okét” „jó” vagy „rendben” helyett, „hellót” a „Szia” vagy Jó napot” helyett? Észrevétlenül ragadnak ránk szavak a televízióból, rádióból de leginkább az internetről. Halljuk, hogy mások használják és közéjük akarunk tartozni.
Igazán akkor kezdett zavarni ez a jelenség, amikor egyetemre jártam. Ott diákok és tanárok egyaránt előszeretettel keverik az anyanyelvüket (jelen esetben a románt) az angollal. Eleinte megtévesztett a dolog, hajlamos voltam azt gondolni, hogy a diáktársaim tökéletesen beszélnek angolul s ezért ejtenek el egy-egy idegen szót beszédük közben. Angol órán derült ki, hogy tévedtem. Amikor a tanárnő odaadott egy-egy szöveget, hogy fordítsuk le románról angolra, esetleg fordítva, meglepődve láttam, hogy többen is segédeszközt használnak (netes fordítóprogram). A tanárok is hajlamosak voltak félig angolul félig románul beszélni. Olyan személy esetében, aki külföldön mesterizett, érthető volt. Mások esetében viszont nem. A nyelvet kezdtem tehát okolni. Nincs elég szavuk, ezért kölcsönöznek.
Büszkén állítottam, én képes vagyok tisztán, magyarul beszélni s ránk, székelyekre, ez a tulajdonság egyáltalán nem jellemző. Tévedtem. Kifejezettem nehéz volt magyarul beszélnem. Többször át kellett gondolnom mondanivalómat, nehogy idegen szót használjak. Esetleg magamban le kellett fordítsam. Aztán örömmel töltött el a tudat, hogy bizonyos idő eltelte után sikerült kiküszöbölnöm az idegen szavakat mindennapi beszédemből. Irritált, ahogy az egyetlen magyar csoporttársam már-már mesterien zsonglőrözött a magyar, román, angol szavakkal egy mondaton belül.
Hazajöttem s ugyanezt a jelenséget tapasztaltam. Az „oké” már annyira megszokott, szinte beleivódott a nyelvbe, már fel se tűnik, amikor használjuk. Hányszor zárunk le egy-egy beszélgetést, sms-ezést ezzel a kis segítőkész szóval? Hányszor köszönünk „Hellót”? Hányszor használjuk a sopingol, sztár, blog, e-mail, top, sztreccs, boksz, import és még sorolhatnám szavakat? Mindeniknek van magyar megfelelője. Csak nekünk könnyebb ezeket használni, mert így halljuk s talán, rosszabb esetben mások így értik meg. Mennyire gazdag a magyar nyelv! Közel egymillió szót számol édes anyanyelvünk. Igaz, ebből a művelt értelmiségi sem használ többet 25-30 000-nél. Szerintem ennyi éppen elégséges a helyes beszédhez, angol vagy bármilyen más nyelv szavai használata nélkül.

Szóval gondolkodjunk, mielőtt beszélnénk, legyünk büszkék édes anyanyelvünkre és használjuk szavait, minél többet, minél változatosabban! 

Első konfirmándus találkozó

A Háromszék-Felsőfehérvári Egyházkör és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) első alkalommal szervezte meg az idén megkonfirmáltak találkozóját a baróti Unitárius Egyházközségben szombaton, november 16.-án.
Az Alsórákosról, Felsőrákosról, Sepsiszentgyörgyről, Ürmösről, Vargyasról és Barótról érkező ifjak a délelőttöt ismerkedéssel, az unitarizmushoz kapcsolódó játékokkal töltötték az ODFIE képviselőinek vezetésével. Török István, a Háromszék-Felsőfehér Körének esperese szerint „Ez a találkozó kitalálta saját magát, mert szükségszerűség. A konfirmándusok csoportja kritikus, aki marad tovább az egyházban, vagy nem. A konfirmálás után az egyház teljes jogú tagjaivá válnak, habár még kiskorúak, nem lehet őket semmire kényszeríteni. Célunk megmutatni ifjainknak hogyan kapcsolódhatnak be az egyházi tevékenységbe, mit ajánl nekik az ifjúsági egylet. Ezt egy folyamatként kell felfogni, hozzásegítjük őket ahhoz, hogy megtalálják önmagukat abban a közegben, ahol vannak.” Elmondása szerint az egyházkör törekedik bizonyos rendezvényeket évről-évre ugyanott megszervezni, így a Konfirmándus Találkozó ezután minden évben a baróti egyházközségben fog lezajlani, házigazdája pedig a baróti lelkész, Kiss Alpár lesz.
A délután folyamán a székelykeresztúri Berde Mózes unitárius gimnázium aligazgatója, az Unitárius Egyház oktatási tanácsosa Andrási Benedek tartott tájékoztatóval egybekötött történelemórát az unitárius oktatás intézményéről az iskolaválasztás előtt állók számára. Mint mondotta, vannak tanulóik Bölönből, Nagyajtáról, régebben voltak Felsőrákosról, Vargyasról, de mostanában kimaradtak, ezért is jó alkalom bemutatni a gimnáziumot, tudjanak róla a nyolcadikos diákok, hogy, van egy ilyen választási lehetőségük is.


Vasárnap Dávid Ferenc egyházalapítónkra emlékeztünk a gyerekek által tartott ünnepi műsor keretén belül, ahol szép szavalatokkal és énekekkel idézték fel a mártírhalált szenvedett első püspökünk emlékét. Ezután került sor az amerikai testvéregyházközséget meglátogató csoport előadására és szeretetvendégséggel egybekötött élménybeszámolójára, ahol megpróbáltak egy általános képet festeni az ott töltött két hét hangulatáról, élményeiről. 

Életünk a közösségi portálok tükrében

Emlékeznek még arra az időszakra, amikor az internet lassan, de biztosan elkezdte behálózni kis térségünket? Tíz évvel ezelőtt kevés háztartásban volt bekötve. Családtagok, barátok gyűltek össze, hogy a neten szörföljenek. Akkor még szó sem volt függőségről, inkább kapcsolattartásra használtuk tőlünk távol élő, dolgozó családtagjainkkal, ismerősünkkel.
Mostanra ez teljesen megváltozott. Ma már szinte mindenki rendelkezik otthoni internet-hozzáféréssel, de a legtöbb okostelefonon is lehet folytatni a megkezdett tevékenységet. Életünk nélkülözhetetlen részévé vált az internet. Biztosan ki merem jelenteni: nehezen tudnánk élni nélküle. Szükségünk van rá a munkához, barátokkal való kommunikációhoz, kikapcsolódáshoz, szórakozáshoz.

Legnépszerűbb a Facebook

Fókuszáljuk figyelmünket a közösségi portálokra. Régen volt a Hi5, az iwiw, most a Facebook elnevezésű örvend a legnagyobb népszerűségnek, illetve a Twitter (ami kis térségünkben kevésbé elterjedt). A Facebook-ot többek közt Mark Zuckerberg alapította 2004-ben az USA-beli Massachusettes államban egyetemista korában. Gyorsan nagy népszerűségre tett szert az egyetemisták körében, aztán hamar világméretűvé nőtte ki magát. Mai felhasználóinak száma meghaladja az 1,23 milliárdot, több, mint 1 milliárd felhasználó használja mobiljáról. De mire is használjuk? Chat-en szmájliknak nevezett mosolygó fejekkel megtűzdelve folytatunk beszélgetéseket, képeket osztunk meg magunkról, barátaink, csoporttársaink társaságában, a check-in elnevezésű opció segítségével milliók számára mutatjuk meg, hol vagyunk abban a pillanatban (ami egyes esetekben veszélyes is lehet), lájkolunk, ha megtetszett valami, kommentálunk, megosztunk.

Függőséget okoz

Minden szép s jó addig, amíg mindezt nem visszük túlzásba. Ha minden nap megosztunk magunkról egy képet (selfie), persze más-más, lehetőleg divatos öltözékben, lassanként bemutatva lakásunk minden pontját a háttérben, vagy óránként bejelentkezünk sorra véve a város összes kávézóját, klubját, esetleg bevásárlóközpontját, vagy már nem is emlékszünk, mikor beszélgettünk el kellemesen azzal, akinek épp lájkoljuk a képeit, akkor határozottan kezdünk túlzásba esni. Ez is része mindannak, amit a közösségi portál elnevezés magában foglal, de tudni kell, hol a határ és lehetőleg nem lépni azt át. Vegyük például az alkoholt. Ha minden nap megrészegedünk, nem tudunk élni a napi két liter sör vagy bor nélkül, problémánk van az alkohollal (vagy az alkoholnak van problémája velünk?). De heti 2-3 alkalommal egy-egy pohár bort még a kismamák is megihatnak, mert egészséges. A közösségi portált is így kellene használni, mint a bort. Jutalmazzuk meg magunkat vele. Köztudott, hogy függünk tőle, ezzel a reklámszakma is tisztában van, hiszen rengeteg cég reklámoz ott. Tudják, hogy ha máshol nem is tudnak elérni (pl. szórólap), ott biztosan megtalálnak bennünket. Sok cég naponta oszt meg valamit, ezzel tartva szorosan a kapcsolatot a fogyasztókkal.
Mostanra kezdeti céljai ellentétét kezdi elérni ez a portál. Most már nem csak életünk fontosnak vélt mozzanatait osztjuk ott meg ismerőseinkkel, hanem a portálon keresztül élünk, vagy legalábbis próbálunk. Ugye ismerős a szituáció, amikor valakivel órákon keresztül tudunk a chat-en beszélni, viszont élőben nem vagyunk képesek egy normális beszélgetést véghezvenni, inkább kínos csendekről van szó, melyeket megtörünk pár mondattal. Ez azért lehet, mert 1, a képernyő mögött bátrabbak vagyunk, 2, miközben beszélünk, új dolgokat fedezhetünk fel, mutathatunk egymásnak zenét, amiről tovább tudunk beszélni. Az effajta kommunikáció indokolt távolban élő szeretteinkkel való kapcsolattartás esetén, de nem a legjobb baráttal, szomszéddal, osztálytárssal. Részesítsük előnyben a szemtől szembe való kommunikációt, ahol az érzelmeket le kell olvasnunk egymás arcáról és nem mosolygó fejekkel fejezzük ki őket.

Emlékeztet születésnapokra, eseményekre

Okos a Facebook, azért is mert minden nap jelzi éppen melyik ismerősünknek van születésnapja, így már azzal sem kell fáradnunk, hogy a legközelebbi családtagok, ismerősök, születési dátumát fejben tartsuk, megteszi helyettünk a közösségi portál. Remélem ez nem egy lassú elbutulási folyamat kezdetét jelenti. Örömteli érzés, amikor születésünk napjának évfordulóján köszöntések százai (extrém esetekben ezrei) lepik el felhasználói falunkat. De ha jobban megnézzük, a kedves köszöntők 90%--nak fogalma se lett volna mikor kell azt a pár szót írni, ha nincs mi figyelmeztesse őket. De attól még jól esik, hogy annyi ember gondol ránk 5 másodpercig. A legtöbb köszöntéssel semmi bajom, a legtöbb kedves (vagy az próbál lenni), esetleg vicces, de amikor azt látom, hogy „Boldogat”, végem van. Boldog mit? Mármint mind tudjuk miről van szó, de senkinek nem ficamodna ki a csuklója, ha odaírná azt a másik szót is, kérem.
Nem utolsó sorban a Facebook veszélyes. A 32 éves Coutney Sanford munkába tartott autójával, amikor a rádióban meghallotta kedvenc dalát. Azonnal meg akarta osztani barátaival, hogy ez a dal mennyire boldoggá teszi. Miközben sikeresen elvégezte a műveletet a telefonjáról, átsodródott a szembejövő sávba, ahol egy kisteherautónak csapódott és azonnal meghalt. Figyeljünk oda, mikor, hol és milyen helyzetekben frissítjük állapotunkat. 
Összességében jó dolognak tartom ezt a közösségi portált, amennyiben okosan és mértékkel használjuk. Mellette tartsuk meg és ápoljuk emberi, szemtől szembe való kapcsolatainkat

Az általános iskola hírei

Helyi olimpiász matematikából

Vasárnap délelőtt 108 diák vett részt a Baróton megrendezett helyi matematika olimpiászon. A két órán át tartó kidolgozások után a következő eredmények születtek:
V. Osztály: 34 résztvevő
I. helyezett: Dimény Zoltán-Péter, Gaál Mózes általános iskola, Barót
II. helyezett: Oláh-Ilkei Kund, Borbáth Károly általános iskola, Vargyas
III. helyezett: Trimfa Dorottya, Általános iskola, Székelyszáldobos
VI. Osztály: 12 résztvevő
I. helyezett: Szász Zsolt, Gaál Mózes általános iskola, Barót
II. helyezett: Ghinea László, Borbáth Károly általános iskola, Vargyas
III. helyezett: Kiss Andrea-Tímea, Benedek Elek általános iskola, Nagybacon
VII. osztály: 17 résztvevő
I. helyezett: Nagy Enikő-Anita, Gaál Mózes általános iskola, Barót
II. helyezett: Incze Barbara, Bölöni Farkas Sándor általános iskola, Bölön
III. helyezett: Nagy-Kovács Katalin, Általános iskola, Székelyszáldobos
VIII. osztály: 6 résztvevő
I. helyezett: Borsai Emese, Gaál Mózes általános iskola, Barót
II. helyezett: Farkas Helga-Hajnalka, Borbáth Károly általános iskola, Vargyas
III. helyezett:  Bardocz Beatrix, Benkő József általános iskola, Bardoc
„Ha szombaton lett volna a verseny, több diák tudott volna részt venni, de mivel ebben az időszakban szombatonként a megyei olimpiászok vannak, kénytelenek voltunk vasárnapra szervezni. Több diák vallási okokra hivatkozva maradt távol” – tudtuk meg a Gaál Mózes iskola igazgatójától, Zajzon Csabától. 




Megkezdődött az iratkozás az előkészítő és első osztályokba

Az előkészítő és első osztályokba hétfőtől, azaz február 24.-étől lehet iratkozni, március 14-ig. A Gaál Mózes általános iskolába és a hozzá tartozó iskolákba iratkozni a baróti iskola titkárságán lehet Előkészítő osztályba iratkozhatnak azon gyerekek, akik betöltötték a 6 évet 2014 augusztus 31-ig, valamint akik szeptember 1 és december 31 között töltik be és megfelelőnek bizonyultak a pszichoszomatikus felmérésen, illetve, speciális esetekben, kérésre azok, akik december 31 után töltik be a 6 évet, de megfeleltek a felmérésen. Első osztályba iratkozhatnak, azok, akik 7 évet töltenek 2014 augusztus 31-ig. A gyereket a szülő íratja be az iskolába. Az iskola beír minden olyan diákot, amelynek lakhelye az adott településen van. A szabad helyekre, ha marad, iratkozhatnak más településen lakó gyerekek is.
 „A pszichoszomatikus felmérést Vida Enikő pszichológus végzi, aki felméri a baróti és a hozzá tartozó falvakbeli, illetve a bardoci és a hozzá tartozó falvakbeli gyerekeket. Egy játékos tesztről van szó, ahol azt figyelik, mennyire érett a gyerek, képes lesz-e  sikeresen elvégezni a nulladik osztályt. Általában a gyerekek legnagyobb része igen, de vannak olyan problémás gyerekek, akik még nincsenek megérve arra, hogy el tudják végezni. Ilyen esetben javasoljuk, hogy maradjon még egy évet az óvodában”- mondta Zajzon.

A pszichoszomatikus felmérés szülői kérésre történik, előzetes időpont-egyeztetés alapján. A baróti és hozzá tartozó településekről érkező gyerekek szülei a 0267377734-es telefonszámon kérhetnek időpontot. Bővebb információkét látogassák meg a www.gaalmozes.ro honlapot, ahol magyar nyelven tájékozódhatnak, köszönet érte az igazgató úrnak, illetve román nyelven a Kovászna Megyei Tanfelügyelőség honlapján (https://isj.educv.ro/ ). 

Turkálós piac – avagy az olcsó kincsek lelőhelye

Erdővidék szerte köztudott, ha szerda, akkor – az ünnepnapokat leszámítva – a buszmegálló melletti elkerített területen esély nyílik bárki számára másodkézbeli ruházathoz, lábbelihez és még ki tudja mihez nevetséges áron hozzájutni.
Megdöbbentő lehet a látvány, mely hétről hétre fogadja az esetleges vásárlót. A piac kapuján belépve, a két-három új ruházatot áruló kereskedő standja után, a legtöbb esetben roma származású egyének által ajánlott „márfa” a földön hever. A turkáló emberek lehajolva, leguggolva válogatnak az igények és a pénztárca által szabott határoknak megfelelően. Megtalálható ott bármi, amire szükségünk lehet, legyen az cipő, ruhanemű, fehérnemű, fürdőruha, pizsama, neszesszer, táska, pénztárca, bizsu, sapka, kesztyű, sál vagy öv, esetleg ágynemű, abrosz, szövetdarabok, fürdőköpenyek stb. A választék tárháza majdhogynem végtelen. Az árak terén verhetetlen az ajánlat, 1-2 lejért vehetünk pulúvert, ruhát, nadrágot, 5 lejtől kezdődően csizmát, bakancsot vihetünk haza.
Csábító az ajánlat, különösképp azok számára, akik nem engedhetnek meg maguknak ennél drágábbat. Két kenyér árából fel lehet öltözni. Elképesztő, de sokan képesek fagyban, hóban, sárban, tűző napsütésben kimenni, megkeresni a megfelelő darabot. Múlt hét szerdán, igaz, már majdnem 11 óra volt, de meghökkentő módon még abban az órában is, „nyakig” sárban jártak a potenciális vásárlók, mit sem törődve a körülményekkel, az esetlegesen összepiszkolt ruhákkal.
A dolog másik, szerintem fontos részét képezi az, hogy az itt megvásárolt ruhadarabok egyediek, divatosak. Külföldről beszállított,  márkás (pl. H&M, New Yorker, Amisu, Pimkie stb.) használt, de általában megkímélt állapotú öltözetek ezek. Kevés az esély arra, hogy a városban sétálva belebotoljunk saját ruhánk másába, a helyi ruhaüzletekben megvásároltakkal szemben.

Mint szinte minden, mára már a turkálás is átkerült a virtuális térre. Több, mint egy éve funkcionál az a helyi közösségi portálos csoport (Baróti tur-mix), melyen általában lányok, nők teszik közzé már nem használatos, megunt, de jó állapotú ruhadarabjaik fényképeit. Az oldalon lefele görgetve képek ezrei fogadják a nézelődőt, mi több, különböző kategóriák szerint vannak csoportosítva, ezzel is megkönnyítve a válogatást. Élőben vagy virtuálisan, de bátran ki lehet jelenteni, a turkálás fénykorát éli. 

„A tulajdonosé a felelősség”

Védjük vagy romboljuk műemlékeinket?

Kedd este Hegedűs Csilla műemlékvédelmi szakértő, az RMDSZ kultúrájáért felelős főtitkárhelyettese, a Transylvania Trust ügyintéző igazgatója Épített örökségünk – Védjük vagy romboljuk címmel tartott vetítettképes előadást a Tortoma Önképzőkör keretén belül.
Miután tisztázódott, hogy épített örökségünket nem csak a falak, téglák képezik, hanem a mestertudás, az előadó kiemelte, „kötelességünk megőrizni, legalább olyan állapotban továbbadni, ahogy kaptuk őket. Jó gazdái kell legyünk ennek az épített örökségnek” – mondta. Elsődleges feladata a tulajdonosnak van, aki szakemberek segítségével fel tudja újítani a kezében levő műemléket. Az önkormányzatok pénzt tudnak adni a magán kézben levő épített műemlék felújítására, de azt kérni kell. A civil szervezeteknek is fontos szerepe van, hiszen azok könnyebben tudnak pályázni egyes esetekben, mint a magán személyek, a román, magyar vagy akár a norvég alaphoz. Az örökséget meg kell vizsgálni, védeni, felújítani, hasznosítani, tudatosítani a jelenlétéről a körülötte élőket, nevelni, oktatni. Hegedűs hiányolta egy turisztikai információs központ meglétét Baróton, ahol elmondják, mit érdemes megnézni. Az est folyamán többször kifogásolta a masztodon-leletek népszerűsítésének hiányát. Együttműködésre bíztat, hiszen a műemlékvédelem egy közös ügy, amiben mindannyiunknak részt kell venni, mert jobb lesz anyagilag – ha turistákat vonz a környékre, az munkát ad több embernek –  emberileg és szellemileg egyaránt, hiszen, ahogy mondta „a tehén is jobban tejel, ha Beethovent játszanak neki”.
Csók Zsolt műemléki régész, pozitív és negatív példákkal szemléltette, hogyan lehet és hogyan nem szabad műemléket felújítani.

A bemutató után olyan helyi műemlékekről esett szó, mint például a nagyajtai huszárlaktanya, az erdőfülei Boda kúria, az olaszteleki illetve vargyasi Daniel-kastélyok és a bibarcfalvi református templom falain levő középkori freskó. Az olaszteleki Daniel kastélyt sikersztoriként könyvelte el Hegedűs, ahol a megfelelő tulajdonos kezébe került az épület, aki rengeteget fektetett a felújításba, sok követ megmozgatott, profi szakemberekkel dolgozott. Sajnos a falubeliek, de még a környékbeliek sem érdeklődnek kellőképpen a fejlemények iránt. A bibarcfalvi freskó esetében arra a következtetésre jutottak, hogy a tulajdonos, vagyis az egyház kell lépéseket tegyen a fal felújításának érdekében, mivel ha kéretik, adatik. A nagybaconi kúria, mely utolsó utáni óráiban van, szintén nehéz eset. A tulajdonos azt várja, omoljon össze, fájó pontja a vidéknek.  Az est végén levont következtetés az volt, hogy a műemlék tulajdonosa, legyen az önkormányzat, vagy magán személy, felelős legnagyobb mértékben az épület sorsáért.

Farsangoltak a baróti unitáriusok

Farsangi mulatságot szervezett a Baróti Unitárius Nőszövetség vasárnap délután a Party Pub étterem emeleti termében, melyen több, mint száz résztvevő volt jelen.

Elsőként szólalt fel az újonnan alakult Nőszövetség választott vezetője, Demeter Mária, aki elmesélte a 21 tagú és folyamatosan bővülő csoport megalakulásának körülményeit, jövendőbeli céljaikat és röviden ismertette a délután programját. Kiss Alpár, lelkész örömét fejezte ki a rendezvény megvalósításával kapcsolatban. Felelevenítette a régi időket, amikor az ehhez hasonló közösen töltött délutánokat a lelkészi lak egyik szobájába rendezték meg, „Ott az volt a helyzet, hogyha már harmincan összegyűltünk, már akkor zsúfoltnak tűnt. Köszönettel tartozunk Vida Andrásnak, aki ez alkalommal a termet ingyen a rendelkezésünkre bocsátotta. Örvendek a kezdeményezésnek. Mindenekelőtt annak, hogy nem fentről jött a kezdeményezés (a Nőszövetség megalapításával kapcsolatban szerk. megj.), hanem alulról jött a javaslat. Ez az általuk szervezett első esemény, reméljük, hogy a jövőben gyakoribbak lesznek. Áldásos munkát kívánok a Nőszövetségnek, kérem a jó Istent, hogy adjon sok jó ötletet, minél több nőtestvérünk vegyen részt a tevékenységükben” – mondotta.


A délután folyamán Bogyor Izabella vetítettképes bemutatót tartott a bölöni farsangról, énekelt Borbáth Szilbeszter és Ilkei Árpád vargyasi ifjak, akik első helyezést értek el az országos népdaléneklő versenyen, továbbá a Bogyor Anna és Krausz Elvira által készített hajalt főtt kukoricát fogyasztottuk.. A gyerekek közben farsangi maszkokat kíszítettek, majd az est végén tombolahúzásra került sor, amikor a belépőként hozott tombolatárgyakat sorsolták ki. 

Itthon maradni kihívás

Photo credits: https://www.facebook.com/vmano91


Remények, álmok (néhányuk elérhetetlen), tökéletesnek tűnő munkaajánlat, tervek. Ezekkel a „zsebemben” indultam ki az egyetem kapuján államvizsga után múlt júliusban. Mondhatni általános a frissen végzett egyetemisták közt, reménnyel telve hagyják el az Alma Materüket, aztán pár héten belül kegyetlen valósággal találják szembe magukat: se pénzük, se munkahelyük, se kilátásaik.

Ritka esetnek számítok, mivel tanulmányaim elvégezte után hazajöttem, haza Erdővidékre, hogy itt kamatoztassam megszerzett tudásomat, a régió javára legyek vele. Nem is néztem munkalehetőség után Nagyváradon, hiszen már január óta megvolt a tökéletesnek ígérkező ajánlat, munkahely a szakmámon belül, munkakönyvvel, értelmiségi társasággal. Fordult a kocka s az álom hírtelen szertefoszlott. Egyebem se maradt, mint a lehetőség, hogy írjak az újonnan indult hetilapba, így elkezdtem böngészni az állásajánlatokat s meglepődve tapasztaltam, hogy a szakmámban nem tudok elhelyezkedni. Alábbhagytam az igényeimből, de még mindig nem találtam semmit. Általában sofőröket, varrónőket, takarítónőket illetve külföldi munkát vállalókat kerestek. A mesteri képzés, melyre időközben beiratkoztam helyhez kötött. Hónapokig tartott a kilátástalanság, míg jött egy munkaajánlat (elárusítói helyettesítés az egyik helyi üzletben), amit végül elfogadtam. De ez sem tart míg a világ. Többször kérdezték meg tőlem, mit keresek én ott? Hiszen tudják, újságírást tanultam, semmi közöm a kereskedelemhez. Rákényszerültem, mondtam mindig. Reménykedve állítottam, hogy amint találok valami jobb lehetőséget, elfogadom. Még most is várok rá.

Az elmúlt fél évben keserűen tapasztaltam azt, hogy Erdővidéken mennyire nehéz érvényesülni egy magamfajta fiatalnak. A helyi lapokat forgatva ritkán lehet állásajánlatot találni, s általában férfi munkaerőt keresnek. Egy másik lehetőség a magánvállalkozás indítása lenne, amihez, ha ötlet van is, alaptőke szükséges. Sokszor már arra gondolok, hogy itthon megfelelő munkát találni lehetetlen küldetés. De sajnos nincs ez másképp a nagyobb városokban sem, mint Sepsiszentgyörgy vagy Csíkszereda.

Nehéz elindulni a felnőtt élet rögös útjain a mai fiataloknak. Sokszor mondogatják nekem, hogy mennyivel jobb volt a kommunizmus idején, amikor a líceum, ritkább esetekben egyetem elvégzése után mindenki kapott munkahelyet magának. „Dolgozni kellett, nem volt más választás” szokták mondani. Igaz, akkoriban már 17-18 éves korban kezdtek dolgozni s a munka tartott egészen a nyugdíjas évekig. Bár kevés lehetőség volt elkölteni a megszerzett pénzt, adagra adták az élelmiszert, a benzint, s csak megadott napokon szabadott használni az autót, mégis sokan visszasírják azokat az időket. Egy más világ, más generáció volt az. Akkor sem volt könnyű, de most, ha lehet, még nehezebb. Én azt látom, hogy a mostani fiatalság rövid ideig kínlódik, megpróbál itthon megélni, de pár kudarc után szedik sátorfájukat s elindulnak az ismeretlenbe, külföldi (szezon)munkát vállalva. Gyorsan szeretnének sok pénzhez jutni, mert elegük lett a nélkülözésből, amikor viszont hazajönnek a 2-3 hónapos szezon után, gyorsan elfogy a felhalmozott készlet, ezért újra meg újra kimennek s talán soha nem jönnek haza. Én nem akarom ezt! Én itthon szeretnék élni, még akkor is, ha inkább minimálbérből való napról napra tengődés ez, mint élet. Még mindig reménykedek. Vannak pozitív példák, akik megtalálták megélhetésüket. Nézzük például a vargyasi Sütő, a bodosi Dávid, az erdőfülei Csog családokat s a felsorolást még lehetne folytatni. Ha az ember valamiben tehetséges, vagy legalább elég türelmes ahhoz, hogy megtanulja töviről hegyire, meg tud élni belőle. Mindenki szeret foglalkozni legalább egy valamivel, amire eddig hobbiként tekintett s nem is gondolta volna, hogy megélhetést lehet teremteni belőle. Kicsit kell csak másként nézni a dolgokat.

Habár néhány hónap alatt is sok csalódás ért, optimista próbálok maradni, bár sokszor nehéz. Meg kell látni a lehetőségeket, azonnal megragadni őket s el nem engedni. Könnyű siránkozni, panaszkodni, várjuk a „sült galambot”, pedig mi is tehetnénk érte. Ma már nem úgy megy, mint régen, senki nem jön szembe az utcán kész munkaajánlattal, saját magunknak kell megteremteni a körülményeket. Nehéz, sok pofon érhet az úton, de ha vállaljuk mindezt, az út végén talán siker vár minket.