Hiba történt a modul működésében

2013. november 12., kedd

Matematika Körverseny Baróton


Sikeresen szerepelt a baróti Gaál Mózes általános iskola és a Baróti Szabó Dávid technikai líceum közös csapata a szombaton, november 9.-én Baróton megrendezett Matematika körverseny negyvenegyedik fordulóján. Nyolc iskola 222 résztvevővel képviseltette magát a megmérettetésen: a brassói Áprily Lajos főgimnázium, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes elméleti líceum, a négyfalusi Zajzoni Rab István elméleti líceum, a segesvári Aurel Moșara általános iskola és Mircea Eliade főgimnázium, a székelykeresztúri Orbán Balázs elméleti líceum.
A versenyzők délelőtt tíz órakor kezdték meg a tételek kidolgozását, az V-VIII osztályosoknak két, a IX-XII osztályosoknak három óra állt rendelkezésükre. Délután kirándulásra került sor, meglátogatták a felsőrákosi külszíni bányát, azután az Erdővidék

Múzeumában a Háromszéki borvizes üvegcímkék és régi idők fürdői című kiállítás valamint a Masztodon lelet megtekintése következett. A Gaál Mózes általános iskola diákjai a következő díjakat szerezték: V. osztályban első díjat kapott Benedek Sámuel, VI. osztályban első helyezést érdemelt Szász Zsolt, harmadik díjban részesült Dragu Emese-Florentina, VII. osztályban második díjas lett Nagy Anita-Enikő, a nyolcadikosok közül második helyezést kapott Borsai Emese. A Baróti Szabód Dávid technikai líceumos diákok eredményei: IX. osztályban első díjat kapott Kádár Attila, X. osztályban második helyezést ért el Ágoston Péter, a XI. osztályosok közül Boga Bíborka bizonyult a legjobbnak, a XII. osztályból dicséretben részesült Soós Ildikó-Csilla.  A Körverseny következő fordulóját májusban fogja megszervezni a székelykeresztúri Orbán Balázs elméleti líceum. 

2013. november 9., szombat

Erdővidék turisztikai lehetőségei


Kedd este nagy volt az érdeklődés az Albert Zoltán idegenforgalmi menedzser és a Papucs András geológus által tartott Turizmus Erdővidéken – Avagy meddig ér a takarónk? című vetítettképes előadás iránt.
Az előadók ismertették a térség erősségeit: vonzerő, alapszintű akarat, részleges anyagi fedezet, és a gyengeségeit: hiányzik a szaktudás, hiányzik a bizalom, fair-play hiánya, stratégia hiánya. Mint kiderült, van potenciál, vannak látnivalók, meg lehet fogni a turistákat. Ötletek hangzottak el, milyen programokkal lehetne szórakoztatni az idejáró vendégeket, esetleg hosszabb ittlétre rábírni őket. Rávilágítottak, Erdővidék nincs felkészülve a tömegturizmusra, a székely ember nem elég rugalmas ilyen dinamikus, ugrásszerű fejlődésre. Túlságosan hagyományőrzők vagyunk, néha elfelejtjük, hogy „a hagyományos is valamikor új volt”.
Kihasználatlan „kincsként” sorolták fel a látnivalókat, mint a Masztodon lelet, Vargyas-szoros, olaszteleki és vargyasi Daniel-kastélyok, helyi termékeket, hagyományokat, szolgáltatásokat és hiedelmeket, történeteket. Sikeres példaként merült fel a bölöni Fekete Gólya panzió, amelynek lefedettsége 40%-os, és egyenletes a növekedés.
Két ösvényt ismertettek, amelyeken el lehet indulni: az első a fogyasztókra alakított termékek, második pedig a létező termékhez fogyasztót keresni. Reklámozni kell Erdővidéket, „az Erdővidék márka nem létezik, de ki lehet alakítani” – mondta Albert. Az előadás végén feltették a „Hogyan tovább?” kérdést, a helyi vendéglátással foglalkozó vállalkozók elmondták véleményüket, meglátásaikat, kérdezhettek a meghívottaktól.
A beszélgetés végén elhangzott a rettegett mondat: „Erdővidék nem arra hivatott, hogy turizmusból éljen”. Persze akadnak, akik sikeres vállalkozást működtetnek, de ez elenyésző.


Bardocz Andrea

2013. november 1., péntek

Gólyabál

Péntek este a Baróti Szabó Dávid Tehnikai líceum kilencedikes diákjai bizonyították rátermettségüket, az 1991 óta a tizedikes diákok által szervezett Gólyabálon. Miután minden osztály felvonult a Művelődési Ház színpadára, ajándékba kaptak egy emléklapot és az iskola jelvényét. Dimény János igazgató üdvözölte őket és hivatalosan is az iskola tagjaivá nyilvánította őket. Biró Réka köszöntette a kisgólyákat a tizedikesek részéről, majd a jelölteket bíztatta „Ne felejtsük el, hogy ez a ti estétek, amikor a nézőközönség és a zsűri szeme rajtatok van. Egy osztályt képviseltek, úgyhogy adjatok bele mindent. Ezek a közös emlékek kovácsolnak össze egy osztályt(...). Végezetül mindenkinek sok sikert kivánok, legyen ez egy felejthetetlen estétek, mi ígérjük jól fogunk szórakozni, és kivánom, hogy mindkét korona jó fejre kerüljön!” – mondta.
            A társadalomtudományok osztály képviselői Barabás Kincső és Zsombori Attila, a matematika-informatika szakot Balázsi Andrea és Farkas Gyula, a turisztika osztályt Takó Erika és Gál Róbert, a környezetvédelmi szakosztályt Rosu Júlia-Erzsébet és Németh Albert-Dániel képviselte, a könnyűipari szakosztályt Szép Imola és Simon Andrea-Melinda, a faipari osztály részéről pedig Szebeni Zoltán és Márkó Szilárd mérettette meg magát. A zsűri tagjai voltak: Dancs Éva német nyelv és irodalom szakos tanár, Deák Sándor oktatómester, Hegedűs Attila informatika szakos tanár, Lukács Enikő oktatómester, valamint Varga Réka-Anetta, a diáktanács elnőke.
            A gólyatánc és a bemutatkozások után műveltségi és furfangos kérdésekre válaszoltak a jelöltek, szerelmi vallomásban és ügyességi versenyekben mutatták meg kreativitásukat, kézügyességüket, majd a hangjukat és zeneismereteiket próbára tevő karaoke után az osztályok képviselőinek tánctudására voltak kiváncsiak a bírák.
            Az egész estés vetélkedő eredménye a következő lett: második lovag Szebeni Zoltán, második udvarhölgy Szép Beáta, első lovagi címet szerzett Zsombori Attila, párja, Barabás Kincső első udvarhölgy lett. Gólyakirályi címre emelkedett Farkas Gyula és párja, Balázsi Andrea. A koronázást a tavalyi győztesek, Benedek Huszár Gábor és Szőcs-Trinfa Klementina végezték.




2013. október 16., szerda

Rendhagyó földrajzóra Erdővidék Múzeumában

Kedd este teltházas vetítettképes előadást tartott dr. Csiszér Levente földrajz-angol szakos tanár – Szemelvények a baróti medence természetföldrajzából címmel – a Tortoma Önképző kör keretén belül. Az érdeklődő közönség figyelemfelkeltő adatokat ismerhetett meg az említett területről.
            Az előadó elmesélte, 1991-ben csöppent Erdővidékre, már akkor foglalkoztatta a kérdés, melyet majd a bemutatott doktori disszertációjában kutatott, mit tart ő baróti medencének. „Földrajztudományban a határok nem lineárisak. Erdővidék jóval meghaladja azt, amit én baróti medencének tartok.” – mondta. Kutatásának első nagy célkitűzése bizonyítani, létezik olyan, hogy baróti medence, de különbözik a román forrásanyagokban leírtaktól, különálló földrajzi egység. Második célja a természetföldrajzi tények összegyűjtése létező kiadványok hiányában. Miután sikerült behatárolnia a kutatott területet, térképeket készített annak domborzatáról. Mint megtudtuk, mezőgazdasági szempontból nagyon jól kihasználható a térség legnagyobb része. Nem kell földcsuszamlásra biztosítást kötni, mivel kevés erre veszélyes pontok találhatóak a baróti medencében. Éghajlati adatokért a baróti meteorológiai állomáshoz fordult, ahonnan 1963-től 2010-ig vizsgálódott. Kiderült, állandó, folyamatos hőmérsékletemelkedés jellemző a vidékre. Egy régi katonai térképen bemutatta, sokkal több erdő volt a tizennyolcadik század végén, mint most.
            Végezetül ismertette az általa kidolgozott fejlődési irány lehetőségeket, amelyek a munkaerő kivándorlásának visszaszorítására, az altalajkincsek (márga, andezit, diatomit, mészkő, ásványvíz) kihasználására, a turizmus fellendítésére vonatkoztak.


Bardocz Andrea

Érettségiről tanévkezdéskor

Bizakodva tekintenek az érettségire a 2013-2014-es tanév végzősei. Gyengének tartják az utóbbi évek eredményeit, de szerintük tanulással és céltudatos felkészüléssel meg lehet szerezni az átmenő osztályzatokat. Három tizenkettedikes diákot kérdeztünk meg a témáról.  
            László Laura, 18 éves, turisztika szakos diák szerint az eredmények gyengék, gond van a diákok hozzáállásával, de sokat számít a felkészítő pedagógus segítsége is. „A tanárok nem tudnak levizsgázni diákjaik helyett, de segíthetnek megérteni a leadott anyagot, ami sokszor nem érthető számunkra. Ha a diák komolyan meg akarja szerezni a diplomát, és tudatosan készül az érettségire, akkor születhetnek jobb eredmények is” – mondta. Elképzelése szerint több időt fog tanulásra fordítani, megpróbál jobban odafigyelni a tanórai magyarázatra, esetleg külön felkészítő órákat vesz, ha szükségesnek érzi, Román Nyelv és Irodalomból és Matematikából. „Jövőre is ugyanilyen gyenge eredmények várhatóak, nem lesz változás ezen a téren. Motiválni kellene a diákokat, mondjuk rövidebb leckékkel, melyekhez nagyobb kedvvel állnánk tanulni”.
            Nyikó Anetta, 18 éves, matematika-informatika szakos diák szerint gyengék az idei eredmények is, „de úgy vélem, hogy aki komolyan odaállt az egészhez, annak sikerült is. A felkészülés szerintem már az első osztálytól indul. Fokozatosan kéne tanítani és tanulni, nem csak felmérő dolgozatokra és nem csak az érettségi előtt pár hónappal. Igaz, az elvárások túl magasak, de a diákok meg túl lazán veszik az egész folyamatot. Nincsenek kitűzött céljaik, hanem egyik napról a másikra élnek. Motiválni kellene a végzősöket, mutatni nekik egy biztosabb jövőképet, itt konkrétan a munkahelyekre értem, minek tanuljon egy diák, ha tudja, itthon úgysem talál majd munkahelyet? Sajnos az országban nincs esélyünk érvényesülni, külföldi mezőmunkához pedig nem szükséges diploma” – mondta. „Másfelől viszont nem vagyok benne biztos, hogy minden diák iskolába való, mert vannak olyanok, akiknek a magaviseletével komoly gondok vannak. A tanügybe is olyan tanárok kerülnek be, akik nem oda valóak, az egész országban a tanári szakma a lehető legalacsonyabb szintre süllyedt, mert az megy manapság tanárnak, aki nem tud máshová menni. Szóval, az én meglátásom szerint ez az oka a gyenge érettségi eredményeknek” – fűzte hozzá.
Az érettségi vizsgára való felkészülés egy hosszú folyamat, amit időben meg kell kezdeni, állítja, ő már tavaly elkezdte kidolgozni a Román Nyelv és Irodalom, illetve a Matematika tételeket. Emellett ugyanolyan fontosnak tartja a stressz-helyzetek megfelelő kezelését is, mivel a túlzott stressz csökkenti a teljesítményt. Jövőre a videokamerák mellé lehallgató készülékeket is fognak telepíteni a vizsgatermekbe – ezzel is próbálják kiszűrni a csalásokat – ami még tovább fokozhatja majd a vizsgázók idegességét.
Soós Ildikó, 18 éves, matematika-informatika szakos diák pozitívan szemléli a helyzetet, „Idén jobbak az eredmények, mint tavaly, remélem jövőre még jobbak lesznek, bár drasztikusan nem fog nőni a sikeres vizsgázók száma, de a diákok komolyabban veszik az érettségit, tanulnak, 40%-os sikert a mi iskolánk is elérhet következő alkalommal” – mondta. Múlt évben összesen harminc diáknak sikerült megírni az átmenő osztályzathoz szükséges dolgozatokat, míg idén a két vizsgaidőszakot összevéve ötvenhatnak, ami mindenképpen haladásnak számít. (a szerk. megj.) Évfolyamtársainak az tanácsolja, hogy vegyék komolyan, tanuljanak sokat, ha a szaktanár nem nyújt elegendő segítséget, akkor próbálják meg önerőből kihozni a maximumot önmagukból.
A vélemények megoszlanak az alacsony sikerrátát illetően, viszont abban mind egyetértenek, hogy, tanulni, folyamatosan készülni kell a siker érdekében.


Bardocz Andrea

Negyvenedik Erdővidéki Futóverseny


Szombat délelőtt diákok százai lepték el a baróti iskolai sportpályát a 40. Erdővidéki Kupa futóverseny alkalmával. Máté Sándor sporttanár nyitotta meg a versenyt, bemutatta a meghívottakat, akik az iskola tanárai voltak, Demeter Miklós tanár és tanfelügyelő, Orbán István tanár, Kövér Sándor az első erdővidéki futóversenyek főszervezője, Kodolányi András, Révész Katalin, a Román Olimpiai Akadémia Kovászna megyei fiókjának elnöke, aki háromszor is első helyezést ért el ezen a versenyen. A szabályok ismertetése után bemutatta a tombolán megnyerhető három kerékpárt, beszédét a „Győzzön a jobbik!” felkiáltással zárta.
            A verseny lezajlása után következett a 399 befutó közül a kiemelkedők díjazása. A csapatversenyben holtversenyben második helyezést ért el a bardoci Benkő József általános iskola és az erdőfülei általános iskola, első helyezésben részesült a baróti Gaál Mózes általános iskola csapata. Különdíjban részesült Komporály Viktor vállalkozó, aki 2005 óta támogatja anyagilag a futóversenyt, legalább egy kerékpárral, de idén, a 40. verseny alkalmával három kerékpárt és egyéb kisebb ajándéktárgyakat is felajánlott.
            A Román Olimpiai Akadémia Kovászna Megyei fiókja nevében Révész Katalin külön díjazott. Elismerésben részesült Kolumbán Anna, aki a legfiatalabb résztvevő volt és Égető Hunor, aki a legidősebb a diákok közül, továbbá minden negyvenedik befutó. Díjazta az Open (nyitott) kategória két résztvevőjét, Aczél Attilát és Costea Róbertet; Barta Imre tornatanárt, aki mind a negyven verseny szervezésében részt vett. Méltatta a legtöbb futót toborzó Baróti Szabó Dávid iskolaközpontot és a szintén baróti Gaál Mózes általános iskolát, valamint a legkevesebb sportolót toborzó felsőrákosi és köpeci általános iskolákat valamint Komporály Viktor vállalkozót és a szervezők csoportját.
            Máté Sándor záróbeszédében köszönetet mondott a baróti városi tanácsnak, mely első alkalommal támogatta a rendezvényt, a megyei Sportigazgatóságnak, a Baróti Szabó Dávid iskolaközpont és a Gaál Mózes általános iskola igazgatóságának, munkaközösségének. „Jövőre is lesz Erdővidéki Kupa futóverseny, a hagyományt tovább szeretnénk vinni. Továbbra is lesz Open, vagyis nyitott kategória, szeretnénk minél több jelentkezőt” – fűzte hozzá Máté. A tombolasorsolások után egy, a nyerteseket megörökítő fényképpel zárult a nap.


Bardocz Andrea


2013. október 7., hétfő

Nevetéstől volt hangos a vagyasi kultúrotthon


Csütörtök este kilépve a mindennapos rutinból Erdővidék humorkedvelő népe a vargyasi kultúrotthonban gyűlt össze a Szomszédnéni Produkciós Iroda humortársulat fellépését megtekinteni. A Bálint Ferenc és Tóth Szabolcs alkotta páros a Vargyasi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (VADFIE) meghívására jött először Erdővidékre, erdélyi turnéjuk alkalmával. „Szerettünk volna újabb vidám perceket okozni az erdővidéki közönségnek, mivel a Székely Góbék fellépése – a Felsőrákosi Falunap keretén belül – elnyerte tetszésüket” – nyilatkozta Balázsi Tímea Vadfie tag.
Sütő Gábor népművész köszöntet mondott a Vadfie-nak, a Vargyasi Helyi Tanácsnak, a Vargyasi Unitárius Egyházközségnek valamint az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletnek (ODFIE), akik közreműködtek az est megszervezésében s jelenlétükkel támogatták lezajlását.
A humortásulatnak sikerült már az első mondattal megnevettetni a több, mint kétszázharminc fős közönséget s ez így folytatódott másfél órán keresztül. Legkedveltebb humorbombáik a székely emberről szóltak. „Az est után még egy napot maradtak, amit pihenéssel, a másnapi fellépésre való készüléssel és Vargyas község megismerésével töltöttek” – mondta Balázsi Tímea.


Bardocz Andrea

2013. szeptember 30., hétfő

Amerikai úti élmények

Baróti csoport látogatott Summitba           


A baróti csoport és kísérőik a Szabadság-Szoborral a háttérben Fotó: Egyed Árpád
A baróti és a summiti unitárius egyházközségek tavaly nyáron ünnepelték testvérkapcsolatuk huszadik évfordulóját. Ez alkalommal látogatott Barótra a Jean Crichton írónő, kapcsolattartó által vezetett tizenkét fős csoport elmúlt év júliusában. Szeptemberben Kiss Alpár tiszteletes urat és Fazakas László gondnokot látták vendégül Summitban, ugyancsak a huszadik évforduló ünneplése alkalmával. Több mint egy éves szervezés és gyűjtés után, augusztus elsején az eddigi legnagyobb létszámú, tizenhét fős csoport indult Barótról Amerikába, Egyed Árpád vezetésével.
A csoport további tagjai: Ilkei Tünde kántor, Csíki Csongor és családja, Mónika és Magor, Fazakas Melinda, Zsombori Csaba és Bardocz Andrea, Bíró Réka, Buda Klaudia,  Ilkei Klementina, Kádár Attila, Tatár Ágnes, Szotyori Orsolya, Szőcs-Trinfa Klementina, Váncza Tibor és Zsombori Attila voltak.
Az elmúlt egy év alatt az internet segítségével tartottuk a kapcsolatot újonnan szerzett barátainkkal. Sikerült jobban megismernünk egymást, s valamilyen szinten részei lettünk egymás életének. A csoportos Skype-beszélgetések döcögősen mentek, de még így is jó volt látni egymást időnként.
A rengeteg látványosság mellett, amelyet meglátogattunk ott-tartózkodásunk alatt, nekem a tizennyolc órás utazás utáni megérkezés és találkozás pillanatai a legkedvesebb emlékeim. Amikor kiértünk a repülőtér várótermébe, ’Üdvözlünk Summitban” feliratú táblákat és vicces kalapokat pillantottam meg. Integettek, majd, kikerülve a tömeget, hozzánk szaladtak. Nagyszerű érzés volt újra találkozni velük, átölelni őket. Öleléseikben érezni lehetett, mi is pont annyira hiányoztunk nekik, mint ők nekünk, s ők is épp annyira izgatottak voltak, mint mi. Már akkor tudtam, csodálatos két hét áll előttünk. Akkor úgy tűnt, mintha a tavalyi találkozás óta csak egy nap telt volna el. Hamar autókba ültünk és  másfél órás autózás után a fogadócsaládok házaiba érkeztünk. Ekkor döbbentünk rá igazán, hogy egy teljesen más világba csöppentünk.
Másnap délelőtt a summiti templomban találkoztunk, ami később mindennapossá vált. Reggel oda vittek bennünket a fogadócsaládok, este meg onnan vittek haza. Első napunkat Summit városában töltöttük, egy kávézóban kezdtük túránkat, ahol szerencsénkre találkozhattunk a tulajdonosnővel. Elmesélte, hogyan alakította át az épületet és indított egy kávézóval ósszekötött szuvenírüzletet. Meglátogattuk a fiatal férfiak sportklubját, a könyvtárat, ahol milliónál is több kötetet láthattunk, a klasszikusoktól a legmodernebbekig, és a művészeti galériát. Délután a városi strandhoz vittek bennünket, ahol kedvünkre lubickolhattunk.
A szervezés kifogástalan volt, a programok változatosak, s amikor az időjárás közbeszólt, pillanatok alatt született meg az alternatív változat. Kiválóan oldották meg a szállítás kérdését is. Minden nap akadt önkéntes gépkocsivezető. Erre szükség volt, mivel a túl nagy távolság miatt gyalog nem lehetett megtenni az utakat.

A baróti csoport előadása a summiti Unitárius Univerzalista Templomban
Az első Amerikában töltött vasárnapon ünnepi ruhába öltözve találkoztunk a templomban. Az üdvözlő istentiszteletet a két fiatal szervező, Hayley Lugg és Jesse Klein tartotta. A szavalatokból, dalokból és esszékből álló műsorunk nagyon tetszett mindenkinek. Kis előadásunkat Daniel Cymbala zárta, aki egyike volt a tavaly Barótra látogató csoportnak. „Szinte semmit nem tudtam arról a helyről, ez mind megváltozott. Ismerem ezeket az embereket. Ők ismernek engem. Törődöm velük, a világukkal, a hazájukkal, kultúrájukkal, nyelvükkel és vallásukkal. (…) Lényeges része volt virágzó együttműködésünknek fiatalos partnereink energiája és lelkessége. A tágra nyílt szemek, a lehetőség érzése, az újdonság izgalma és a megosztott tapasztalat cseréje, az egymásnak tett szolgálat értelme. Mindezek alakítják őket, minket, és azt amivé együtt válunk” – mondotta. Ezután megható pillanatok következtek, együtt énekeltük el a Spirit of Life című dalt, előbb angol, majd magyar nyelven. Megfogtunk a mellettünk állók kezét és Emilie Boggis, ifjúsági lelkésznő áldást mondott. Noha az amerikai istentisztelet alig hasonlít az erdélyihez, volt egy bensőséges hangulata.
A legkedveltebb napok azok voltak, amelyeket New York-ban, a vidámparkban, kenuzással, és a szabadságszobor látogatásával töltöttünk. Minden ott töltött nap különleges volt és egyedi, de a fent említettek voltak a legnépszerűbbek.
Két alkalommal látogattunk NewYork-ba, először a kirándulásunk elején, majd a végén. Sétáltunk a Times Square-en, meglátogattuk a Grand Central Terminalt, majd az Ötödik sugárúton elsétáltunk a Central Park-ba, megnéztük a Rockefeller Centert. „Többnyire gyalog jutottunk el minden nevezetességhez, de nem éreztünk fáradtságot, kimerültséget, mert a város élete és állandó nyüzsgése által újjászülettünk. Sok film örökítette meg a világváros szépségét. Még mielőtt saját szemünkkel megcsodálhattunk volna, elgondolkodtunk, hogy vajon mennyire lesz más, mint a filmekben. Csalódást fog-e okozni, vagy még inkább elvarázsol? Már elmondhatom, hogy teljesen más a tévé képernyőjén keresztül csodálni, mint ott állni, érezni, látni, hallani a város színeit, formáit, zaját, szagát” – meséli Bíró Réka.
Második alkalommal a summiti gyülekezet egyik tagjának, Chris Grazioso irodáját látogattuk meg, melyből lélegzetelállító kilátás nyílt a városra.  Ezután meglátogattuk a 2001 szeptember 11-én történt megrázó események emlékparkját, ahol az ikertornyok helyén egy-egy hatalmas medence – melyeknek falába az elhunytak nevét gravírozták – emlékeztet az egész világot megrengető katasztrófára. Miután sétáltunk a Brooklyn-hídon, a kínai negyedbe mentünk vacsorázni. Mint kiderült, nagyon amerikai más népek hagyományos ételeit fogyasztani. Kirándulásunk során lehetőségünk volt kipróbálni a kínai, indiai, mexikói és japán ételeket is, az amerikaiakon kívül.
A „Nagy Almá”-ban töltött két nap alatt láttuk a város leghíresebb nevezetességeit, kóstoltunk különleges ételeket, találkoztunk a földkerekség minden részéről érkezett emberrel. Mivel rengeteg a turista, kísérőink különös figyelemmel vigyáztak ránk, mindig magunknál tartottuk útleveleink másolatát, néha az eredetit, fogadócsaládjaink címét, felkészülve minden eshetőségre.
A vidámparkos nap sokak kedvencévé vált. Bár reggel esős volt az idő, végül csodálatos napot hagytunk magunk mögött, amikor elindultunk Summit fele. Izgatottan érkeztünk a Six Flags-Great Adventure (Hat Zászló-Hatalmas kaland) nevű vidámparkhoz. Ez az érzés később félelemmel keveredett, amikor megpillantottuk a park legmagasabb hullámvasútját. Később megtudtuk, hogy ez a világ legmagasabbja és Észak-Amerika leggyorsabbja. Természetesen nem ezzel kezdtük a napot, kisebb hullámvasutakat próbáltunk ki ebéd előtt, délután viszont a legbátrabbak kipróbálták a hullámvasutak „leg”-jét, hosszas várakozás után kevesebb, mint egy perc alatt körbejárták a pályát. A nap végén számolgattuk, ki mit és hányszor próbált ki, a hely nevéhez híven, hatalmas kaland volt.
Az erdei kempingben töltött két nap után, ahol a programok csapatépítő jellegűek voltak, újra autókba ültünk és a Delaware folyóhoz utaztunk. Ott, ebédvásárlás után busszal szállítottak a kiindulóponthoz, ahol párosával ültünk kenuba és elkezdtünk evezni. Időbe telt, mire egyenesen tudtuk tartani a kenut, fárasztó volt, de mindannyiunknak nagyon tetszett. A tizenhat kilométeres evezés után elégedetten értünk célt.
Már a hajózás is kaland volt számunkra, de amikor végre közelebbről megpillantottuk, szinte képtelenek voltunk elhinni, ott voltunk pár méterre Amerika egyik leghíresebb szobrától, a Szabadság-szobortól. Kattogtak a fényképezőgépek. Magasabb volt, mint vártam. Jegyeinkkel felmehettünk a talapzat tetejére, vagyis a „hölgy” lábai alá. Lélegzetelállító kilátás nyílt  New York felhőkarcolóira és a Hudson folyóra.
Az indulás napjának közeledtével egyre jobban elfogott a honvágy, de a búcsúzástól való félelem érzése is, hisz tudtuk, hosszú idő múlva találkozhatunk újra. Az utolsó napon meglátogattuk a városházát, a börtönt, majd találkoztunk Ellen Dickson polgármesternővel, aki kedvesen fogadott. Erdélyi ajándékokat adtunk át, köztük egy székely és egy magyar zászlót, majd ő is megajándékozott bennünket „a város kulcsával”, ami a város tiszteletét fejezi ki irántunk. Szóba került a lehetőség, miszerint Summit lehetne Barót testvérvárosa, a polgármesternőnek nagyon tetszett az ötlet. Miután visszamentünk a templomba, bepakoltuk csomagjainkat az autókba és búcsúzkodni kezdtünk. Hosszú, fájdalmas ölelések voltak ezek, de megígérték, hogy a jövő nyáron meglátogatnak bennünket. A lent látható kép volt az utolsó csoportképünk, ekkora csoportöleléssel váltunk el egymástól.

Nehéz elbúcsúzni, csoportos ölelés a Summiti Unitárius Univerzalista templomban Fotó: Emilie Boggis
 „Kikísért minket Emilie és Mike a repülőtérre. Beálltunk a hosszú sorba, hogy majd átmehessünk egy másik csarnokba, ahol kivizsgálnak, és felengednek a gépre. Várakozás közben azt kérdezte Emilie és Mike néhányunktól, hogy mi lesz az első dolgunk, ha hazaérünk. Én azt válaszoltam, nem lesz a napokban ’első dolgom’, mert most azonnal megfordulok, és visszamegyek. Szívesen megtettem volna, de nem lehetett. Legtöbbünk fejében megfordult ez a gondolat. (a szerk. megj.) Majd lassan ’elfogyott’ a sor, és át kellett menni a másik váróterembe. Szóval elbúcsúztunk Emilie-től és Mike-tól. Újra ölelés, néhány szó, és menni kellett” – emlékszik vissza Buda Klaudia.
Ahogy Egyed Árpád mondta: „Azt hiszem ez a partnerség a két egyházközség között segített megismerni önmagunkat olyan módon, amire nem is gondoltunk eddig. Csak látva a két egyházközség fiataljait együtt, mélyülő barátságaikat és gesztusaikat, mosolyaikat és csillogó szempárjaikat, elárulják a kirándulás igazi értékét. Tisztán emlékszem a mindennapi reggeli gyülekezőkre az unitárius univerzalista templomban, amikor summiti barátaink arra törekedtek, hogy napjaink a legtökéletesebben alakuljanak. Elmondhatom, sikerült nekik, jobban, mint gondolták volna. Minden velük töltött nap tökéletes volt. Soha nem fogom elfelejteni a mosolygó arcokat, a fiatalok nevetését és a meleg öleléseket, amiket ott kaptunk. Alig várom, hogy jövőre újra találkozzunk!”
A csoport nevében szeretném köszönetünket kifejezni Kiss Alpár tiszteletes Úrnak, Egyed Árpádnak, Fazakas Melindának és a Summiti gyülekezetnek.





2013. május 11., szombat

Ötösre vizsgázott a nemzet csótánya


Vasárnap este feltette az I-re a pontot Nagy Feró és a Beatrice koncertje a Bardoc Községi Napok zárestjén. A mindenki által ismert „Azok a boldog szép napok” című dallal kezdett az együttes, ami megalapozta az este további hangulatát. A legismertebb dalaik mellett olyanok is helyet kaptak, melyeket a „magyar rádiók nem játszanak, de nektek mi most eljátsszuk” – mondta a frontember – például a „Magyar vagyok” című szám. Két zenélés közt Feró szórakoztatta a közönséget a televízióból is már jól ismert csípős humorával. Sorra hangzottak el a legnépszerűbb nóták, mint a „Nyolc óra munka”, „Vidámság és Rock & Roll” vagy a „Piros-fehér-zöld”. A közönség kétszer is visszatapsolta a csapatot, előbb az „Azok a boldog szép napok” feldolgozását adták elő, utána pedig a „Térden állva” című dallal zárták az estét s ezzel egyetemben a Bardocz Községi Napokat is.